PLAZMAADÓK REFLEKTORFÉNYBEN

PLAZMAADÓK REFLEKTORFÉNYBEN

KUSNIR GÁBOR, BIOLIFE EGER

39 éves, CrossFit versenyző

Mondj pár szót magadról!

Kusnir Gábor vagyok, 39 éves. Egerben születtem, de jelenleg Ostoroson élek a feleségemmel és két fiunkkal. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen tanultam történelem és testnevelés szakon, de a munka miatt ezt végül nem fejeztem be. Most viszont már csak egy lépés választ el attól, hogy hivatalos kosárlabdaedző legyek – az államvizsga még hátra van!

A sport mindig is az életem része volt: kosárlabdáztam, most pedig crossfit edzésekre járok, sőt, versenyzek is. A civil munkám sem unalmas: egy kereskedelmi vállalat szállítási vezetőjeként egy 35 fős csapatot irányítok, ami komoly kihívás, de szeretem.

Hogyan szereztél tudomást a plazmaadásról?

Hirdetésekben már többször láttam, de az igazi lökést egy kollégám adta meg, amikor elhívott magával. Egyszer elmentem, és ott ragadtam – ennek már öt éve. Véradóként már korábban is tudtam, milyen jó érzés másokon segíteni, így nem volt kérdés, hogy belevágok.

Milyen gyakran adsz plazmát?

Eddig 210 alkalommal adtam plazmát! Általában hetente kétszer megyek, amíg el nem érem az éves maximális mennyiséget. Aztán jön egy kis pihenő, de ahogy lehet, újra kezdem. Persze néha közbejönnek dolgok – edzés, család, gyerekek –, de igyekszem mindig időt szakítani rá.

Miért adsz plazmát?

Egyszerű a válasz: mert segíthetek. A szervezetem jól bírja, egészségesen élek, sok folyadékot iszom, sportolok – akkor miért ne? Ha ennyivel hozzájárulhatok mások gyógyulásához, akkor számomra ez nem kérdés.

Azt gondolom, hogy aki csak teheti, próbálja ki! Ne kényelmesedjünk el, ne keressünk kifogásokat – ha van rá lehetőségünk, adjunk! Több kollégámat is rá tudtam beszélni, és ez mindig jó érzés. Mert sosem tudhatjuk, hogy egyszer nekünk vagy egy szerettünknek lesz-e szüksége plazmára.

Tudod, mi történik a plazmáddal? Miért olyan fontos a plazmaadás?

Igen, a vérplazmából életmentő gyógyszerek készülnek, például súlyos égési sérültek kezelésére, de vannak olyan betegek is, akik egész életükben ezekre a készítményekre vannak utalva. A plazma mesterségesen nem előállítható – ha nincs utánpótlás, akkor nincs gyógyszer sem. Ezért érzem úgy, hogy amit lehet, meg kell tennem. Egy kis kellemetlenség a tű miatt? Semmi ahhoz képest, hogy valakinek ez az életet jelenti.

Találkoztál már olyan beteggel, akit plazmaalapú gyógyszerrel kezeltek?

Személyesen még nem, de tudom, hogy sokan köszönhetik ezeknek a gyógyszereknek az életüket. És ha valaha találkoznék valakivel, akinek én is segíthettem, az biztosan még nagyobb motivációt adna.